I.fejezet/2.rész : Lilly, : A Carrison villa,nem piskóta! :O

- Lyon!!!!
- Megérkeztünk.- állapította meg apu.
A busz fékezett,majd lassacskán összeszedve a csomagokat,leszálltak az utasok.
Mi voltunk az utolsók,mert rengeteg csomagunk volt.
Apu,kissé gyér - de a helyzethez épp elegendö- francia tudásával,megkérte a buszsofört,hogy segítsen lecuccolni,amire az habozás nélkül felpattant az üléséröl,és mosolyogva a segítségünkre sietett!
- Lilly,te vidd csak a saját csomagjaid,és menj elöre! - utasított anyu.
Felpakoltam a vállamra a táskám,kezembe vettem a szatyrokat,és a böröndöm,majd egy lenge mozdulattal lehuppantottam a betonra.
- Lilly mit csinálsz? - horkantott le anyu.
- Bocsi,de nem bírtam volna levinni.- mentegetöztem,majd hogy elkerülhessem apu szidását,gyorsan leugrottam a busz  lépcsöjén,felkaptam a böröndöt,és egy padra félrehúzódva tekintgettem szét,csodálva azt a kopra zöld,gyönyörü parkot,ami elött megállt a busz.
- Jahj ez a lány! - sóhajtott anyu,és rámnézett,kissé lehengerlödött pillantással.
Amíg apuék szedelözködtek,- ami nem tartott sokáig-, én elgondolkodtam,hogy valyon milyen lesz itt az életünk,ebben a csodálatosan szép országban,milyen lesz az új iskola,hogyan tanítanak,milyen minöségben.Valyon tetszeni fogok-e az embereknek,és valyon ök tetszeni fognak - e nekem...annyira elmerültem a gondolataimban,hogy szinte sokként ért,amint anyu,mintha hirtelen elém pattant volna,( ami szerinte nem így volt,ugyanis azt állította,hogy ö már egy ideje ott állt),a vállamra tette a kezét,mintha,valamit közölni akart volna.
- Lilly! - mondta.
- Jahj anyu! Nagyon megijesztettél! - kaptam a szívemhez azonnal.
- Ne haragudj. Csak szólni akartam,hogy készen vagyunk.
Akkor láttam,hogy apu megköszöni a buszsoförnek a segítséget,kezet ráztak,majd a buszos elhajtott,apu pedig kérdöen nézett ránk.
- Jöttök? - kérdezte kissé unottan.
Én bólogatással próbáltam az értésére adni,hogy megyünk,de mients felkeltem a padról,anyu gyengéden visszatolt,majd közölte apuval,hogy azonnal megyünk,csak szeretne velem beszélni.Apu bólintott,én pedig kérdöen pillantottam anyura.
- Miaz? - kérdeztem gyanakvóan.
- Lilly....mi van veled mostanában? - mondta,és leült mellém a padra.
- Nem értelek. - közöltem vele egyhangúlag.
- Figyelj...az elmúlt idöszakban folyton ábrándozol,és nem figyelsz oda másokra.Tiszteletlen vagy,és olyan dolgokat csinálsz,ami régen egyáltalán nem volt rád jellemzö! - mondta aggódó,ám de kissé ideges hangon anyu.
Én nem válaszoltam,csak unatkozást színlelve,elkezdtem rágdosni a körmöm.
- Lilly! Hozzád beszélek! Látod! Ez is egy probléma. És mi az,hogy csak úgy lehajítod a földre a böröndöd a buszról? Milyen viselkedés ez? - vont kérdöre anyu.
- Kamaszodok.-kerestem a kibúvót.
Apa türelmetlenül járkált fel- alá a megállóban,amit anyu is észrevett.
Mind ketten ránéztünk,majd én a betont bámultam,anyu tekintete pedig újra rám szegezödött.
- Jólvan kisasszony,ezt megúsztad...mennünk kell,mert apád ideges.De vissza térünk még erre!- mondta,majd felállt,és megigazította rövid,fahéj színü szoknyáját.
Elindult elöre.
Én is felkeltem,majd ahogy apura tévedt a tekintetem,láttam,hogy rám kacsint.Megértettem.Köszönet képpen egy kicsit eröltetett,de igazából mégis csak szívböl jövö mosolyt villantottam rá,majd szalutáltam neki egy gyorsat.
Kicsit jobb kedvre derültem.
Elindultunk a Carrison villa felé.
- David...- kezdte anyu. - Merre kell menni? - majd széttárta kezeit,és ráengedte a comjaira.
- Elöre megyek! - válaszolt apu,megnyugtatóan magabiztos hangon.
Anyu megállt,és megvárt minket.
Elindultunk.Átmentünk a parkon , majd egy múzeumnak tünö épület melletti kis utcán mentünk végig.Ott balra fordultunk,egyenesen tovább.....
Egy - két utcát megjárva végül megállított minket apu,egy májva színü,hatalmas épület elött.
A ház,tele volt teraszokkal,amelyek mind éjfekete,rózsa mintázatú,hatalmas korlátokkal záródtak. Az ablaküvegek mérete,megfelelt egy átlagos szobaablak duplájának,a pereme pedig mindnek fekete volt.Az épület bejáratát egy hatalmas vasajtó zárta,amely feketés árnyalatú volt,kényes müvészi formákkal,kissebb dombormüvekkel volt ellátva.
Ahogy megláttam,azt hittem álmodom. Anyu lemeredt.
- Ez a Carrison villa? - ámultam,teljesen extázisba esve.
- Igen Lilly!- válaszolt apu teljesen higgadt vérüen,majd elkezdett kaparászni az egyik csomagjában....
- Mi az? - próbàltam kommunikálni valakivel,hogy el ne ájuljak.
- Csak a kulcs....áhh megvan. - húzott elö apu egy kulcstömböt.
- Te jó Isten...- sápadt el anyu. - Ebböl honnan fogjuk tudni,hogy melyikek a bejárati kulcsok?
Apu nézte a kulcstömböt...megnézte a vasajtó egyik zárának formáját,majd elkezdte bogarászni a kulcsokat...
Anyuval szótlanul néztük.
Egyszer csak kihúzott egy kulcsot belöle,bedugta a kulcslyukba,elforgatta 2x,és a zár kinyílt.
Anyu arcáról eltünt a feszültség.
- Nagyszerü apu....- szólaltam meg kissé vicces hangnemben...- Már csak a maradék 13 zárat kell kinyitnod! ;) - mondtam,majd újra visszatért az arcom,az unott formájába.
Egy 5 perc alatt sikerült kinyitni az összes zárat,amit a legközelebbi ilyen esethez úgy oldott meg apu,hogy levette a tömbröl ezeket a zárakat nyitó kulcsokat, és beszámozta öket,az éppen nekem kézbe kerülö filcel.
Kinyitottuk a vasajtót...milyen érdekes,kifelé nyílt ki.Aztán  megértettük,hogy miért...
Egy kissebb fa ajtócska tárult a szemünk elé.
- Valószínüleg,ez az igazi bejárati ajtó...- mondtam büszkén magamra...- A vasajtó meg csak a "biztonsági eljárás" !
Apu bólintott a megjegyzésemre,majd belenyúlt a zsebébe...
- Apa ennek a kulcsa nem a tömbben van? - kérdeztem türelmetlenül.
- Nem...- mondta ,majd kihúzott a zsebéböl egy szépen faragott kis kulcsot,és a zárba tette,elfordult.
Apu kitárta az ajtót...
Elénk tárult ,az alsó szint egy része,ami jellegzetesen a "folyosó" volt,de mivel nem nagyon hasonlított
egy folyosóra,inkább mondhatni 2. Elötér volt. Beléptünk. Levettük a cipönket,és leraktuk a csomagokat.
Én egyböl felrontottam az emeletre,szobát választani,mert az alsó szinten,nem volt háló.
Apuék is beljebb jöttek,anyu a konyhát vette birtokba azonnal,apu pedig a leült a nappaliba,egy kanapéra.
A ház belseje úgy nézett ki,hogy a bejárati ajtóban állva,látsz egy kis elöteret,ha beljebb lépsz,magát a nagy lépcsöt is. A lépcsö,kissé bal oldalon van,egy fél fallal elválasztva,a töle szemböl nézve bal oldalon elhelyezkedö óriási nappalitól.A nappaliból,már csak még balra egy fürdöszoba nyílik,arra nincs több helység. A lépcsötöl szemböl nézve jobbra található konyha nyitott,nincs fal.Tehát gyakorlatilag egyben van a 3 rész.A konyhával szemben van egy hatalmas asztal,székekkel,és fali plazma tv- vel.Az egészet hófehér szönyeg borítja,kivétel a konyha és ez az asztalos étkezö rész. Mert itt fekete a szönyeg,de mivel nem egybe szönyeg,hanem külön- külö.,ezért a balról jövö fehér szönyeget úgy vágatták el,hogy a két fekete helye közé is kerüljön be.Nagyon ízléses volt a berendezés,és otthonos.Ez volt az alsó szint.
Egy kis idö mulva,lejöttem,és aput megkértem,hogy segítsen felvinni a cuccaimat,mert már kiválasztottam,hogy melyik lesz a szobám.
- Oké. - mondta,és 2-3 körrel fel is cipeltük a dolgaim.
Anyuék is választottak szobát,és berendezkedtek.Az emeleten volt 4 szoba,egy fürdö wc- vel,meg egy külön wc. Meg egy kis édzes zug a villa végén ,ahol egy nagy ablakon kilátást kaptunk a tengerre.:)
Az én szobám pont az emelet másik végén,jobbra,a legszélsö volt.
A fal ugyan fehér volt,de a berendezés viszont kárpótolt,mert irtóra pazar volt.Hatalmas franciaágy,vele szembe plazma tv,házimozival.Hófehér ruhásszekrények,hatalmas ablak bársonyfüggönnyel ...és még azok a gyönyörü börfotelek...hmm...ez egy álom világ! ;) :$
Ledöltem az ágyra,és kipakoltam a cuccaimat.Mindent perfectül elrendeztem,és bekapcsoltam a Tv-t...
- Lilly! - kopogtatott néhány perccel késöbb anya a szobám ajtaján.
- Gyere anya.- mondtam.
Anyu benyitott.
- Figyelj Lilly,mi apáddal elmegyünk ennivalót vásárolni....- kezdte..- Jösz velünk?
- Csak kaját?- pimaszkodtam unalmamban.
- Igen lányom,nézz körül! Ebben a házban szegény megboldogult nagyszüleidnek köszönhetöen minden megtalálható! Meg otthonról is hoztunk cuccokat. Csak étel kell a vacsorához!  Na akkor jösz vagy nem ?
- Nem kössz...-szóltam. - Kihagyom.
Jólvan Lilly,de mire hazaérünk este lesz! Adok pénzt,és ha éhes lennél,itt van szemben egy kis bolt,szaladj le! - mondta anyu,és lerakott 5 $ - t a komódomra.
- Anyu és ha nem fogadják el a dollárt? - kérdeztem aggódva.
- De elfogják fogadni,mert a dollár nemzetközi fizetöezköz...- nyugtatott meg,majd szép lassan hátrált.
- oké...- dünnyögtem.
- Szia...:) Ha nem találkoznánk,jó éjszakát,holnap majd átbeszéljük az új életünket bövebben.
- Oké anya....de hogy oldjuk meg a kulcsos dolgot?
- Jajjaj....várj csak egy percet.- mondta anya,és leszaladt a lépcsön.
Vártam néhány percet,majd visszatért.
- Apád tudta,hogy a házban màr évtizedek óta hova volt rakva a vasajtó,és a faajtó pótkulcsa,szóval odaadta,én meg hozom neked! Mi bezárunk mindent,ha majd mégy a boltba zárd be,ha hazajöttél zárj be mindent! Majd mi kinyitjuk a mi kulcsainkkal! És ne menj a bolton kívül sehova! - mondta anya.
- Oké! Na hello!
- Szia Lilly.- köszönt vissza anyu,majd távozott.
Néhány perc múlva,hallottam az ajtócsappanást,és az emeleten a kis zug ablakán kinézve,láttam ahogy távoznak...egyelöre gyalog,majd gondolom taxival vagy busszal,mert a kocsinkat nem tudtuk áthozni....:/
Késöbb unalomból körbejártam a házat,a kertet,és jól el voltam órákon át. Mire feleszméltem,este 8 volt,és kicsit elfáradtam....anyáék hazajöttek,mondtam,hogy nem mentem boltba,megvacsoráztunk,és mind lefeküdtünk aludni...
:)