I.fejezet/ 1.rész,David : Úton az új élet felé!

Ahogy átléptük a spanyol-francia
határt,egy kicsit furcsa érzés töltött el....nem rossz érzés,hanem inkább semleges.Ez az érzés,takarta a félelmem az új élet iránt,a fájdalmam,hogy elhagytam Spanyolországot....ugyanakkor a szép gyerekkori emlékeket is ,a sok sok nevetést,örömöt,amely Franciaországhoz kötödik.
Minden utca látványa,melegséggel töltött el,ugyanakkor mély szomorúsággal is.Vegyes érzések kavarogtak bennem.
Lilly kíváncsian tekintgetett ki a tisztára súrolt ablaküvegböl,ebbe a hatalmas,ugyanakkor számára ismeretlen  világba. Megcsodálta a parkokat,szobrokat,az utakat,a házakat,de olykor látszott rajta,hogy fáj neki,hogy el kellett hagynia a szülöföldjét....
Margaret semlegesen viselte a dolgot,olvasgatott,írkált,és nézelödött,idönként Lillyvel beszélgetett...
- Apa,milyen messze van még Lyon? - csattant fel egyszercsak Lilly..
- Maximum fél óra!  Nyugodj le Ly! - válaszoltam neki.
Így telt el a további buszozás,
………………………………………………
Amígnem :
- Lyon! - kiálltott a soför.
- Megérkeztünk. - mormogtam....